MÓCVIDÉKEN JÁRTUNK
Az Erdélyi-érchegység közepe, az „Aranynégyszög” egyik szeglete, nemesfémek egyik leggazdagabb bányavidéke Abrudbánya és Verespatak volt úticélunk, a helyi magyar kulturális egyesület meghívására.
Útközben kis kitérőt tettünk Köröstárkányba, ahol találkoztunk Gábor Ferenc íróval és családjával. Miután a Székely Hadosztály katonái visszavonultak a térségből, a faluba és a szomszéd Kisnyégerfalvára 1919. húsvét nagyszombatján bevonuló román félkatonai alakulatok szörnyű vérengzést végeztek. A háromnapos szabad rablás keretében 108 magyar polgári lakost lőttek le, mert magyarok voltak, mert nem menekültek el otthonaikból és mert munkájukkal, szorgalmukkal kiemelkedtek. A román lakosság pedig nem állt ki mellettük.
Ennek az oktalan vérengzésnek igaz történetét írta meg Gábor Ferenc helytörténész négy kötetben: Életem viharának emlékére, Mert magyar vagy, Isten se akarja, Írmagja se maradjon.
Az „emlékezés falán” amelyet Gábor Ferenc vezetésével a Köröstárkányiak építettek, minden kivégzett magyar neve szerepel, elhelyeztük koszorúnkat.
Abrudbánya maroknyi magyarsága minden év június utolsó hétvégéjén rendezi meg az élni akarást jelentő „magyar napot”. A valamikor szebb napokat megélt gazdag bányaváros közel 8 ezer lakosából ma 70 – 80 fő magyar nemzetiségű. A főtéren található magyar időkben épült egykori pompázó templomok (katolikus, református, unitárius) a régi gazdagságot mutatják. Ezek az épületek megúszták a rombolás időszakát, annak ellenére, hogy a romos állapotú unitárius templom lebontását elrendelték. Fennmaradása annak köszönhető, hogy a babona miatt egyetlen román jelentkező sem volt az elbontásra. Jelenleg a helyi kulturális egyesület használatában van, mellyel terveik vannak. A főtér, amelyen az egykori magyar polgári lakosság a városi rendezvényein jelen volt, már a múlté. Az aranybánya külföldi kézre került. A magyar lakosság elmenekült a szélrózsa minden irányába, de erre a napra hazajönnek. A kulturális egyesület adományokból fedezi ezt a fontos napot.
A „magyar nap” a református templomban istentisztelettel kezdődött. Köszöntők között egyesületünk elnöke is üdvözölte az abrudbányai magyar nap résztvevőit. A temesvári szimfonikus zenekar egy órás koncertje, majd a magyar himnusz eléneklése után közös ebéddel, beszélgetéssel folytatódott a rendezvény késő estig, ahol jelen volt a kolozsvári magyar konzul, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, magyarországi vendégek, a városból elszármazott magyarok és a város román polgármestere aki rendezvény fővédnöke. A magyar és román nyelv mindenki számára érthető, itt mindenki barát volt.
Időközben a résztvevők nagy örömére nem hivatalos hír érkezett: Verespatak a „világörökség része” lesz. Sokat hallottunk Verespatakról: Eldorádó, katasztrófaturizmus, világörökség része lesz, tüntetések a település mellett. Végül az UNESCO bizottsága döntött. Többé nem lehet házakat lerombolni, a veszélyes technológiai műveletet be kell fejezni. Az egykori római kori bánya tárnái ma is látogathatók. Az „aranyhegyre” csak terepjáróval lehetséges feljutás. A településen három magyar templom található. A református templom felújítása folyamatban van, a paplakból pedig olcsó turistaszállást terveznek. Ottjártunkkor a településen természetfutó versenyt rendeztek, így a pusztulásra ítélt falu életjelet mutatott a jövő felé. Remélhetőleg, a sok elhagyott üres ház újra gazdára talál és katasztrófaturizmust felváltja az igaz turisták hada.
(Ui: Abrudbánya a Magyar Örökség-díj büszke tulajdonosa lett 2021-ben.)
