PARTIUMI KIRUCCANÁS A HIMNUSZ SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVÉBEN

Kölcsey Ferenc 200 évvel ezelőtt írta meg a Himnuszt. Egyesületünk alapításának legfontosabb célja volt, hogy az elszakított nemzetrészek magyar lakosságával minél többet találkozzunk. Részvegyünk mindennapi életükben, ünnepségeiken és segítsük őket, akár anyagilag vagy csupán jelenlétünkkel. Irodalmi nagyjaink közül sokan ezeken az elszakított területeken születtek (Arany – Nagyszalonta, Ady – Érmindszent, Kölcsey – Sződemeter, Madách – Alsósztregova…)

Azért terveztük utazásunkat és szállásunkat Nagykárolyba, mert innen könnyen elérhető Sződemeter és Érmindszent /Adyfalva/Ady Endre. Útközben kis kitérővel megnéztük a Máriapócsi Nemzeti Kegyhelyet.

Nagykároly közkedvelt látogató helye a Károlyi-kastély és park, amely a jelenlegi Románia egyik legszebb kastélya is. A gyönyörűen és ízlésesen felújított kastély felidézi történelmi hangulatot, berendezésivel, bútoraival, kiállítási tárgyaival. Az emeleti bálteremben ismerkedett meg egykoron Petőfi Sándor, Szendrey Júliával.

Sződemeter – ahol 20 évvel ezelőtt jártunk – hatalmas változáson ment át, a Magyar Állam támogatása jóvoltából. Magyarul már kevesen beszélnek, mégis elkészült a Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ szálláshellyel. Melyet a közeli Tasnád városból átjáró Pakulár István lelkész szolgál és gondoz. Így kell, ahol már alig élnek magyarok, akkor is jelen kell lenni.

Útikalauzunk bemutatta a „HIMNUSZ” kiállítási termeit. Beszámolt arról, hogy sok magyar fiatal látogatja a kiállítást főleg a Határtalanul program keretében. Nemcsak Magyarországról hanem Kárpátalja, Erdély, Felvidék távoli településeiről is érkeznek látogatók.

Adyfalván, Ady születési helyéről már nem tudnunk fejlődésről beszámolni. Minden olyan volt mint 15-20 évvel ezelőtt, korábbi látogatásanink során. A falu élettelenül, kihaltan, mutatta az elvándorlás nyomait. Ide is járnak Ady Endre élete iránt érdeklődő iskolai csoportok, de fejlesztésekről nem tudott beszámolni az Ady ház gondnoka.

NYÁRZÁRÓ VIDÁM NAP

A felvidéki kistelepülésen, Rakottyáson 2022. szeptember 3-án nagy volt a sürgés forgás.

A falu apraja - nagyja kivette a részét a munkából. Kora reggel az asszonyok már dagasztottak, hogy minél előbb a kemencébe kerüljenek a szilvás és túrós lepények. Ezzel egyidőben már rotyogott a babgulyás és a káposztaleves is. A gyermekek sem unatkoztak, mert a nap folyamán ők is foglalkoztatva voltak: nyírtak, ragasztottak, zsákba macskát húztak, mesét hallgattak... A gyermekek foglalkoztatását biztosította a gyöngyösi Faragóné Czakó Mária és Herényi Máté Tímea a bátkai alapiskola nevelőnője, akikhez baráti kapcsolat köt. Az ebédhez a muzsikaszót a csoltói Rozmaring hagyományőrző zenekar szolgáltatta, majd őket követte Lichtmannegger Tibor, aki a nóták és népdalok szárnyán repített minket vissza a múltba. Ebéd után a rozsnyói MESESZÍNHÁZ, Badin Ádám és kedves felesége Gabriella szórakoztatott minden kicsit és nagyot Juhfia Jankó c. meséjével. A Harkácsi Asszonykórus pedig egy nóta és egy dalcsokorral tette szinesebbé e napot. A programokat a helybéli lányok tánca zárta, akik már ráhangolták a falu népét az utcabálra is.

Köszönet a Héthatár Nemzetismereti Egyesület elnökének Faragó Lászlónak, személyes jóbarátomnak, hogy az egész nap folyamán segítette munkámat és támogatták e rendezvényt. Továbbá köszönet minden kedves támogatónak , akik nélkül ez a nap nem jöhetett volna létre. S végül, de nem utolsó sorban köszönet mindazoknak a helybéli lakosoknak, akik odaadó munkájukkal időt és energiát nem sajnálva segítették ezt a rendezvényt. A családomnak pedig óriási köszönet a türelmükért és a támogatásukért. Ezzel a lendülettel folytatjuk !

Így formálódik a közösség, s így tanulja el a gyermek a magyar hagyományok megőrzését. Mert jó magyarnak lenni.

Köszönettel és tisztelettel: Tóth Ildikó a Héthatár Nemzetismereti Egyesület alelnöke.

EGY NEMZET – KÉT ORSZÁG

A járvány okozta két éves elzártság után, 2022. március 15-i nemzeti ünnepünkre a felvidéki Hanván emlékeztünk a Harkácsi Asszonykórus néhány tagjával. Egyesületünk, alapítása óta aktív kulturális kapcsolatot ápol Gömörországgal. Harkács, Lévárt, Gömörfalva után egy újabb magyar faluba, Hanvára látogattunk el.

A helyi mezőgazdasági vállalkozás vezetője Juhász István, aki a Magyar Kultúra Lovagja is, nagy meglepetést készített egyesületünk tagjai számára. Ez a 600 fős falu egy „csoda”.

A falu szülötteit felkaroló, a jövőnek utat mutató, a magyar kultúra önzetlen mecénása olyan értéket hozott létre a Gólyaházban, amelynek bármelyik település örülne. A fafaragások, a fémszobrok, az emlékpark, az idősek bentlakásos otthona, a most épülő 30 férőhelyes kastélyszálloda mind egy embernek: Juhász Istvánnak, családtagjainak és munkatársainak köszönhető. A képek magukért beszélnek! (Kérjük nemzettársainkat, ha lehetőségük engedi, látogassanak el az Ózdtól 20 km-re levő településre.)

Kirándulásunk második napján Rimaszombaton megkoszorúztuk Petőfi Sándor és a város szülötte: Tompa Mihály szobrát. Mindkét napon együtt emlékeztünk a nemzeti ünnepünkön felvidéki magyar nemzettársainkkal. Mindnyájunk számára megerősödött nemzettudattal és élményekkel gazdagodva köszöntünk el egymástól, abban a reményben, hogy a jövőben gyakrabban tudunk találkozni.

Képgaléria

Újra Hanván

Egyesületünk tagjai örömmel fogadták a meghívást Hanvára május 29-re. Ezen a napon ünnepélyes keretek között került sor Štefan Pelikán Európa-díjas szlovák szobrászművész - másfél évvel halála után - emléktáblájának és emlékszobájának felavatására a hanvai gólyához – Nefelejcs Kávézó és Cukrászda udvarán illetve padlásterében.

Az esemény egyik önzetlen helyi támogatója és egyben házigazdája Juhász István, a Magyar Kultúra Lovagja, aki nagyon jó barátságban állt a nemzetközileg is elismert művésszel. Štefan Pelikán több évet töltött Hanván, gyakran járt ide, ahol megpihent és alkotott. Ő készítette el két neves gömöri író, Tóth Elemér és Mács József, valamint Igó Aladár fafaragó mellszobrát, amelyek szintén a cukrászda udvarán találhatók. Az akkori avatón így nyilatkozott a művész: „Számomra ez egy különleges ünnepnap, hisz olyan emberek között lehetek, akik értékelik a művészetet. …otthon érzem magam Hanván is. Én művészként nem teszek különbséget, hogy valaki magyar, vagy szlovák, hanem az a fontos, hogy emberként volt valaki”

Az emlékszoba egyedülálló az országban, ahol munkásságának és hagyatékának emlékei megtekinthetők. A helyet adó és önzetlen mecénás és jóbarát, Juhász István megkapta Arany Becsületkereszt kitüntetést.

A rendezvényen velünk együtt jelen volt egyesületünk felvidéki alelnöke, Tóth Ildikó és nagyapja Tóth Pista bácsi is, aki az 1947-es kitelepítést 10 éves gyerekként élte át Csehországban.

Az ünnepségen a nagyszámú résztvevő jó hangulatát magyar és szlovák énekesek, zenészek és együttesek, valamint a finom ételek fokozták.